Interjúm alanya egy fitt édesapa, aki gyerek, család, munka és hétköznapi ügyes bajos teendők mellett is képes időt szánni a sportra. Nem is akárhogyan, mert heti több edzés formájában, több féle sporttal üti el a „felesleges” idejét. Emellett személyes blogot is vezet, ami nem kis motivációt ad követői egyre népesebb táborának. Ismerjük meg Bélát!
Tóth Béla (ld. Béla készül!) elmondása szerint egy átlagos, hétköznapi ember. Ahogy az oldalán írja magáról: „Amatőr sportoló, kezdő, újrakezdő, pocakos, harmincas éveinek közepén járó férfi, aki gondolt egyet és sportolni kezdett! „ Ám a beszélgetésünk végén rájöttem, hogy ő sokkal több ennél, mert a sporttevékenységét, felkészülését nem csak hatalmas szívvel űzi, hanem ezt próbálja tovább is adni. Közös pontjainkat is megtaláltuk, a beszélgetésünk végén egy mindkettőnket inspiráló jelszó született: az eufória. Fontos, hogy nem csak megéli a sportjait, hanem blogjában fogyasztható formában közvetíti is azokat, karakteresen, akár egy magára kicsit is adó szakács. Olyan újdonságot alkot, főz/süt, amelyhez hasonló kevés konyha tűzhelyén készül. Na de ne én csűrjem, csavarjam a szavakat, hanem az interjúm főszereplője. Hajrá Béla!
Mesélj a kezdetekről!
„Vízilabdáztam, de egy sérülés miatt sajnos le kellett mondanom róla, így tizenpár évig parkolópályára került a mozgás. Jöttek is fel a kilók, ami igazából nem zavart. Szép voltam 105 kilósan is – meséli mosolyogva, magabiztosan Béla – 2 évvel ezelőtt megrendezésre került egy 5 km-es futóverseny, a BeFitRun, amit én csak duci futásnak neveztem. Olyan futók nevezhettek, akik a túlsúlyos kategóriába sorolhatóak. Gondoltam, ebbe én beleférek, aztán mérhetetlen szenvedés árán le is futottam a távot 32 perc alatt és ezzel azt hittem, hogy megváltottam a világot. 2-3 perccel jobbat futottam, mint amit vártam magamtól ez pedig hihetetlen eufóriát váltott ki belőlem. „
Ettől kapott szárnyra a lelkesedésed?
„Igen. Akkor már elkezdtem kacsingatni a jövőbe, hogy ez kell nekem. Tetszik ez a határaim át-át lépése. Szerencsére olyan emberrel sikerült tovább gondolni, akihez a triatlon és annak sportágai egyenként is közel állnak. Az úszás a vízilabdás múltam miatt vonzott, a kerékpár csak fog menni valahogy – gondoltam – a futáshoz pedig kiderült, hogy megvan a lendület. Nagyon tetszett, hogy ennyiféle sportot lehet űzni egy helyen. Kaptam karácsonyi ajándékként egy nevezést is, ami nem kis meglepetésként ért. Nem volt visszaút, megvolt a rajtszám, azt csak úgy nem „dobjuk el” és igen, őszintén mondom, be voltam tojva, hogy most mi lesz. Elkezdtem az edzéseket, az étkezésre is egy kicsikét odafigyeltem és ettől csak úgy mentek le a kilók, ami valljuk be, eléggé tetszett. „
Érkezett a beszélgetésünkben egy sokak számára talán nagyon fontos rész, ami engem nagyon is megérintett. Talán kissé hatásvadász, mégis példaértékű gondolatok „szaladtak” ki Bélából…
„A hirtelen újra aktívvá vált életemmel kapcsolatban láttam, hogy a fiam mennyire érdeklődő. Egy idő után nem az volt az első kérdése, hogy mikor nézzük ezt vagy azt a TV-ben, hanem, hogy mikor megyünk együtt futni. Ez nagyon jól esett, hogy a 4 éves gyermekem így reagált, mérhetetlenül motivált és motivál mind a mai napig.”
Haladtunk tovább, jött egy kisebb utazó tempó, néhány hétköznapi téma, de nem kalandoztunk el nagyon a beszélgetés fő vonalától. Más sportokkal, vízilabdával, labdarúgással folytattuk, mielőtt visszatértünk a futáshoz. Majd megint megérkezett a közös pont, ami mindkettőnk jelszava lehetne.
„Az egyik legfontosabb, amit a futástól, edzések után kapok, az az eufória. Amikor egy kitűzött táv teljesítése után keletkezett mosolyt egyszerűen nem tudok letörölni az arcomról. Ez egy legális drog, amiből mindig többet akarok. Nagyon örülök annak, hogy nemcsak tudatosan legyőzöm magamat, hanem egy idő után még élvezem is azt. Sok futó ismerősöm mesélte, hogy de jó futás közben nézelődni és élvezni a tájat. Hát – mondom – , nekem ez nem megy, örülök, hogy nem halok meg – ismét egy baráti oda-vissza nevetgélés. Persze ez lassan már a múlt, mert ma már figyelek kifelé is, élvezem a környezetemből érkező ingereket futás közben.”
Két hobbi sportoló, akik futnak, hamar megtalálják a közös hangot. Ismételten időkapszulába szálltunk és sztorizgattunk. Például arról, hogy Kásásék nem véletlenül lettek azok, akik. Akkora magasságokba nem jutott el Béla, de az akkor még olimpiáról csak álmodó sporttörténelmi példakép korából, generációjából érkezik.
Mi adja számodra a motivációt? Hogyan érintett a súlyfelesleg, ami az évek alatt csak úgy, kopogás nélkül megérkezett?
„Alapvetően nem a súlyfelesleg eltüntetése motivált, hanem a sportteljesítmény elérése. Egy projektszemléletű ember vagyok, mind a munkában, mind pedig a magánéletben. Az, hogy a fogyás jött, csak hab volt a tortán. Nem az adta a motiváló erőt, hogy szép gyerek legyek, hanem a célom elérése. De ezek mellett nem csak a teljesítmény tett boldoggá, hanem az ezzel járó egészséges táplálkozás is, ami hosszútávon jelentős hatással van az életminőségre. A páromnak és családom többi tagjának is fontos, hogy sokáig, akár száz évig éljünk és ne szív- és érrendszeri betegség következtében menjünk el idő előtt. Most állítom át az agyamat, mert ahogy az edzőm is mondja, hogy nem a kilók, hanem a centik számítanak.”
A családod mennyire támogat téged ebben?
„Nagyon is. Az ők támogatásuk nélkül nem lehetne. Igaz, az életvitelem megengedi hogy sportoljak, mert a délelőttjeim szabadok, délután dolgozom és még az ügyes bajos dolgok is beleférnek. Elviszem a gyereket oviba utána jönnek a szokásos edzések és az esték, hétvégék már közösek, a családdal töltöm őket. Nagyon kell a támogatásuk, a versenyeken ott vannak velem, szurkolnak. A Zúzmara futáson is ott voltak, vártak rám több mint egy órát és szurkoltak. De legalább nem fáztak, mert ugye a Decathlonban vannak jó meleg ruhadarabok, így a mínusz négy sem volt akadály.” – huncut nevetgélések, oda-vissza, már megint.
Béla most egy újabb komolyabb megmérettetés előtt áll, hamarosan megműtik a térdét! A porc rendetlenkedik, helyre kell hozni. Az operációt követően négy-hat hét a rehabilitáció, de már azt számolgatja, hogy mikor engedi az orvos újra futni, bringázni, vagy épp úszni. Eltökéltsége és kitartása figyelemre méltó.Közben a blogját olvasókkal, mondhatni a „Béla készül team” tagjaival közös kihívásokat szervez.
Erőt, kitartást és jobbulást kívánok Bélának. Köszönöm a beszélgetést, élmény volt. Hajrá!